2018.8.17 | Jácint

Passzív kert - fenntartható kert

A passzív ház fogalma manapság már szinte mindenki előtt ismert. Olyan épület, mely megtermeli és okosan, gazdaságosan használja, adott esetben visszaforgatja a fenntartásához szükséges energiát. Ezen az elven miért ne lehetne kertünk is passzív? Hiszen ez a természet ősi rendje is.

„Odakint” minden az anyag- és energiamegmaradás törvénye alapján működik eredetétől fogva, az energiát fogyasztó kert leginkább a jólét következménye. Persze az esővíz gyűjtése és a napelemről működtetett medencefűtés nem újkeletű gondolat, de van egyéb módja is annak, hogy kertünk passzív, vagy legalábbis fenntarthatóbb legyen.

Számomra a passzív kert olyan kertet jelent, mely önmagában, csak a természet adta erőforrásokat (víz, fény, tápanyagok) felhasználva is megállja a helyét. Aki azt gondolja, hogy az ilyen kert nem lehet szép, az téved: a sivatag is virágba borul időnként, ami azt jelenti, hogy mostoha körülmények között is rengeteg gyönyörű növény él a Földön. Persze mostoha körülménynek számít az átlagosnál hidegebb kert, a belvizes vagy árterület is, de hazánkban mégis a legtöbb bosszúságot a kiszámíthatatlan csapadékmennyiség, a szárazság és a téli-nyári extrém hőmérsékletek okozzák a kertekben, így most ezekre keresek megoldást.

 

A gyep

A kert képét alapvetően meghatározza, de nagyon el is ronthatja a gyep állapota, azonban ez igényli a legtöbb törődést (vizet, tápanyagot) is. A pázsitfűfélék gyökerei a felszín közelében hálózzák be a talajt, emiatt a gyep pillanatok alatt kiszáradhat. A jó talaj, a kevés árnyék és a ritkább, de kiadós locsolás mind segítenek (ez arra serkenti a gyökereket, hogy mélyebbre hatolva keressék a vizet). Ideális esetben az eső megteszi, de hogy ínséges időben is legyen, gyűjtsük az esővizet. A gyakoribb nyírás és a kaszálék otthagyása is hasznos. Az apró fűdarabkák nem fedik el a gyepet, de takarják a talajt, és azáltal, hogy gyorsan lebomlanak, tápanyagokat juttatnak vissza a talajba. Így megússzuk a gyeptrágyák használatát.

Inkább legyen kisebb területű, de szép füvünk, mint egy nagy, de gyomos, foltokban kiégett gyepfelület. A többi részre ültessünk talajtakaró növényeket, ezekből számos van akár árnyékba, akár tűző napra. Kisebb kertekben pedig jó megoldás, ha inkább leburkoljuk a gyepnek szánt területet és a burkolat hézagjaiba, esetleg kihagyott burkolólapok helyére ültetünk szárazságtűrő növényeket.

 

Évelőágyak

Évelő virágágy-szép, de vízigényesÉvelő virágágy-szép, de vízigényesAz évelők már mélyebben gyökereznek, de ha igazán kevés locsolást igénylő kertet szeretnénk, ültessünk sziklakertiként árult virágokat. A varjúhájfélék (Sedum), a kövirózsafélék (Sempervivum), a pázsitviola (Aubrieta) és lángvirág (Phlox) a szivárvány minden színében vonultatnak fel fajokat és fajtákat, de rajtuk kívül is még számtalan szárazságtűrő virágos növény van.  Az aromás fűszernövények, mint a levendula (Lavandula), rozmaring (Rosmarinus), zsálya (Salvia), izsóp (Hyssopus), kakukkfű (Thymus) is kedvelik a szárazabb, tápanyagban szegény talajt. A díszfüvekkel magasságot adhatunk az ágyásoknak, közöttük is számos faj van, mely beéri kevés vízzel. Válasszunk olyan növényeket, melyek vad változatai megtalálhatók a környéken, vagy ökológiai igényeik hasonlóak. Így nagy valószínűséggel kertünk talaja is megfelelő lesz számukra.

Az évelők már az ültetés évében elérik végleges méretüket. Ne ültessük őket sűrűbben az előírtnál, mert elnyomják egymást, de amíg megnőnek, takarjuk a talajt. A növények közti csupasz talaj nagyon gazdaságtalan: hamar kiszárad, és a gyomok is villámgyorsan előtörnek belőle, ami rengeteg extra munkát ad a tulajdonosnak. A talajt takarhatjuk fűkaszálékkal vagy kéregőrleménnyel, de a különböző dekorkövek is szépek. A fűkaszálék a legelőnyösebb, mert azzal egyúttal tápanyagokat is juttatunk vissza  földbe.

A talaj takarása a veteményben is nagyon hasznos. Levágott fűvel, szalmával takarva az ágyások kevésbé száradnak ki és a gyom is kevesebb lesz, így időt és pénzt is spórolunk.

 

Cserjék és fák

A fásszárúak esetében is jó, ha olyan növényeket ültetünk, melyek honosak a környéken. A faiskolákban szakszerű segítséget kaphatunk a növények környezeti igényeivel kapcsolatban, és sok helyen kis táblákról is informálódhatunk az adott növényről. A fagyal (Ligustrum), egyes somfélék, (Cornus) az orgona (Syringa), a kökény (Prunus spinosa), a galagonya (Crataegus) mind honosak nálunk, de náluk díszesebb növények között is találunk szárazságtűrőt.

A cserjék és fák tövét is jó takarni, hogy a talaj lassabban száradjon ki. Cserjecsoportok alatt igénytelen talajtakaró növényeket is telepíthetünk. Ezek ugyan elvonnak némi vizet a talajból, de még így is jóval kevesebbet, mint amennyi elpárologna a csupasz felszínről. A meténg (Vinca), az illatos gólyaorr (Geranium macrorrhizum) vagy az indás ínfű (Ajuga reptans) mind kis igényű, gyorsan terjedő talajtakarók, melyek hamar összefüggő szőnyeget képeznek, és még dekoratívak is.

 

Örökzöldek

A forgalomban lévő tű- és pikkelylevelű örökzöldek jó része magashegységekből származik, ahol jóval párásabb a levegő, mint hazánkban. Ha szárazságtűrő fenyőfélét szeretnénk, válogassunk a borókák (Juniperus) közül. Ez a hazánkban is őshonos növény az oszlopostól a terülőig számos fajt és fajtát felvonultat. A nyugati életfa és fajtái (Thuja occidentalis) már igényesebb, de még mindig elég tágtűrésű növények, melyek a szélsőségektől eltekintve szinte mindenhol kielégítően fejlődnek. Ha  "klasszikus" fenyőformájú tűlevelűt szeretnénk, a közönséges luc (Picea abies) és az ezüstfenyő (Picea pungens) jól bírja hazánk klímáját, fásításra is használják épp úgy, mint a feketefenyőt (Pinus nigra). Sövénynek pedig kiváló a rendkívül gyorsan növő lejlandciprus (x Cpuressocyparis leylandii).

A fenyőfélék örökzöldek, vagyis télen is nőnek, nem kerülnek nyugalmi állapotba, mint lomblevelű társaik. Ez azt jelenti, hogy télen is igénylik a vizet, fagymentes, száraz időben feltétlenül locsoljunk.

 

A locsolásról

Minden növény esetében érvényes a „ritkábban többet” elve. Vagyis inkább kevesebbszer locsoljunk, de akkor áztassuk el a talajt, mint hogy naponta csak bevizezzük a felszínt. Ahogy a gyep esetében már szó volt róla, ez arra ösztönzi a növényeket, hogy mélyebben keressék a vizet, ezáltal gyökereik lefelé fognak törekedni ahelyett, hogy a felszín közelében kúsznának, és kevésbé lesznek érzékenyek a talajfelszín kiszáradására.

 

A komposzt szerepe
A komposzt nem csak haszonkert esetében fontos. A növények növekedésük során tápanyagokat vonnak el a talajból, melyeket időközönként pótolni kell. Az erdőben ezt a célt szolgálja az avar: a levelek lebomlanak, ezáltal újra felvehető tápanyagot szolgáltatnak a növénynek. Egy díszkertben nem minden növényi maradékot hagyunk az ágyásban, mert rontja az összképet, de azért kidobni sem kell – irány a komposzt. Az érett komposzt alkalmas talajtakarásra is, így két legyet ütünk egy csapásra. Az ősszel lehullott leveleket sem kell elküldeni a kukásautóval. Halmozzuk a tövek köré téli védelem gyanánt, vagy gyűjtsük kupacba. A levelek gyorsan lebomlanak, és akár már tavasszal is használhatjuk tápanyag-utánpótlásra.  

FONTOS: beteg növényi részek és agresszív gyomok (pl tarack) ne kerüljenek a komposztra. A beteg részeket semmisítsük meg, a gyomokból pedig készíthetünk folyékony tápoldatot: egyszerűen áztassuk forró vízbe. A kihűlt „teával” már locsolhatunk, a kiázott és minden bizonnyal elpusztult gyom pedig így már a komposzthalomra kerülhet. 

Kapcsolódó cikkek