2018.7.18 | Frigyes

Kutya és kert

A kerthez sokunknak hozzátartozik a kutya tartása is. És sokan nem szeretnénk egész nap kennelben, vagy láncon tartani házikedvencünket. De akkor mi lesz a kerttel? – merül fel az olvasóban. Erre a kérdésre próbálok meg választ találni.

Akár házőrzőnek, akár ölebnek tartjuk a kutyát, lényeges, hogy mindenkinek meg legyen a saját területe a kertben. A kutyának is, nekünk is. Következetes neveléssel a kutya rászoktatható, hogy mindig ugyanarra helyre végezze dolgát, így megóvható a kert többi része.

A kutya nevelése sokban hasonlít egy egyéves kisgyerek neveléséhez. Hosszadalmas, fárasztó út vezet odáig, hogy egy egyszerű utasítást megértsen, de mikor végre megtörténik a csoda, az igazi örömmel tölt el minket. A legjobb eredmény eléréséhez, mint akár a gyermekek esetében, a fiatal korban elkezdett kutyanevelés a legcélravezetőbb.

Akár kertünk van, akár lakásban tartjuk az ebet, a legfontosabb a következetesség. Lakásban a kutya viszonylag hamar rászokik a rendszerre, hogy megszokott időben és helyen végzi kisebb-nagyobb dolgait, hiszen többnyire azonos időben tudjuk kivinni a szabadba. Lényeges, hogy kezdetben ez mindig ugyanabban az időben történjen, hogy hozzá tudjon szokni a rendszerességhez, azonban figyeljük az ő jelzéseit is. Nyüszítéssel, kapargatással egyértelműen jelzik, hogy ki kell menniük.

Kertben kicsit más a helyzet. Ha a nevelés a kezdetektől fogva tudatos, nincs nehéz dolgunk. Először is jelöljünk ki egy területet, ami nincs szem előtt, viszonylag szeparált, közel vízszintes, és a kutya számára is könnyedén megközelíthető. Fontos szempont az is, hogy ne pont a szomszéd ablaka alatt legyen. Ha a kutyát fiatal korában kezdve mindig erre a helyre vezetjük, mikor esedékes, és persze rendszeresen össze is szedjük a „termést”, garantált, hogy nem fogunk a kert többi részén kutyagumiba lépni. A hangsúly az összeszedésen van, mert ebünk, amint „megtelik” az illemhely, a kutya újat keres magának, és bizony, ha nem elég tágas a terület, a kert többi része veszélyben van.

Idősebb kutya esetében nehezebb a kérdés. Saját tapasztalatból mondom, hogy ilyenkor a kutyák, hacsak nem fizikai korlátai vannak, a megszokott helyre intézik dolgukat. Ilyenkor sajnos csak a kerítés, vagy más akadály kényszeríti őket más helyre. Van rá esély azonban, hogy idővel az új helyet tekintik sajátjuknak, és régire nem térnek vissza.

Elsőre talán ízléstelennek tűnik, de a hím kutyákra jellemző jelölgetés ellen (szintén saját tapasztalat) hatékony megoldás, ha az óvni kívánt növényt, tárgyat a kutya által leginkább tisztelt személy –falkavezér– vizeletével körbelocsoljuk. Ez azt mutatja az ebnek, hogy az adott dolog már nem ez övé, hiszen a főnök megjelölte.

Ha kutyánk van, mindenképpen hajlanunk kell a kompromisszumokra. Ha van olyan kertrész, növény, melyet mindenképpen meg akarunk óvni a kutyától, azt egyszerűen kerítsük el, vagy használjunk pl. ultrahangos kutyariasztót (bár ezekről ugyanannyi rosszat hallottam, mint jót, és nem is vagyok híve),  de hagyjunk elég életteret a kutyának is. El kell fogadni, hogy ami nekünk rombolás, például az ásás, rágcsálás, az neki élvezet, ha tehát van olyan hely, ahol ezt zavartalanul végezheti, az neki is, nekünk is jó lesz.

 

Kapcsolódó cikkek