Zöld dió likőr és egyéb érdekességek
Ha június, akkor zöld dió. Hagyományosan Szent Iván napja környékén szokták szedni a zöld diót, de idén, 2014-ben a szokatlanul enyhe tél és a meleg tavasz miatt akár már június elején hozzá lehet fogni ennek a több hónapig készülő különlegesség elkészítésének.
A dió értékes őszi-téli csonthéjas gyümölcs, azonban nyár közepén az éretlen, még puha zöld dióból is lehet különleges ételeket, italokat készíteni. Bár már a középkorban is használták különböző bajok gyógyítására, a modern kor embere csak napjainkban kezdi újra felfedezni. A zöld dió hatóanyagaiból eredően a belőle készült finomságok is gyógyszerszámba mennek akár isszuk, akár esszük őket. A zöld dióban például negyvenszer annyi C vitamin van, mint a narancsban! Ez már önmagában is figyelemre méltó, ha pedig kiemelkedően magas vas- és flavonoid-tartalmát is megemlítjük, akkor tényleg a legértékesebb gyümölcsök között tarthatjuk számon.
Máj-, gyomor- és vértisztító hatása miatt a szervezet általános tisztítására alkalmas. A száj, a torok és a gyomor nyálkahártyáját is fertőtleníti, sőt az emésztőrendszerbe került nehézfémeket is eltávolítja. Gyomorerősítésre, az emésztés serkentésére cukorban, szeszben tartósított zöld diót használ számos nép. Télen az ecetben eltett zöld dió kiváló C vitaminforrás, a mézes zöld dió pedig immunerősítő. A zöld dió kipréselt levét mézbe keverve és vízzel hígítva a grúzok torokgyulladásra, mandulagyulladásra is használják. Általános tisztító és immunerősítő hatásának és magas vitamintartalmának köszönhető, hogy levertség ellen is kitűnő. A zöld dió rendkívül gazdag flavonoid-vegyületekben, melyek többek között antioxidáns, rákellenes hatásukról ismertek. Vastartalma miatt vérszegénység ellen is hatásos. Külsőleg bőrbántalmakra, ekcéma kezelésére alkalmasak a zöld dióból készült szerek. Cukorban, ecetben tartósítva gyerekek is fogyaszthatják, de szeszes kivonatát sem kell feltétlenül meginni, ugyanúgy használható például gargalizálásra vagy bőrápolásra.
Mézes zöld dió likőr
Ebben az itókában minden benne van, ami a zöld dióban jó. Az akár hónapokig tartó érlelés során az összes hatóanyag kioldódik a szeszbe, így hideg téli estéken olyan csodaszert kortyolhatunk, mely akkor is jót tesz, ha véletlenül egy kicsit mélyebben nézünk a pohár fenekére.
Azt tartják, hogy a zöld diót június 24-e, vagyis Szent Iván napja előtt kell leszedni, mielőtt a csonthéj kifejlődne. Idén minden kicsit korábban jött, így elképzelhető, hogy június vége már késő lesz. Egy gombostűvel ellenőrizhetjük, hogy jó-e még a zöld dió: ha a tű könnyedén átmegy rajta, akkor tökéletes a felhasználásra.
Hozzávalók 1 liter likőrhöz
30 szem zöld dió vékonyan felszeletelve
1-2 rúd fahéj
3-4 szem szegfűszeg
Fél narancs héja
15dkg méz
7,5dl jó minőségű szesz (pálinka, vodka, gyógyszertári tiszta szeszből elég a fele)
Elkészítés
A felszeletelt zöld diót és a fűszereket széles szájú üvegbe tesszük és felöntjük a szesszel. Ha nem fedi el, adjunk hozzá tiszta vizet. Lefedve 4-6 hétre világos helyre állítjuk, időnként megkeverjük. Ezután leszűrjük, belekeverjük a mézet és felöntjük annyi vízzel, hogy kb 1 liter folyadékunk legyen. Majd lefedve újabb 4-6 hétre napra állítjuk. Ezután áttöltjük tiszta üvegbe és fogyasztásig lezárva hűvös helyre tesszük. A kész diólikőr, talán pont hihetetlenül magas flavonoid-tartalmának köszönhetően szinte fekete színű. Gyógyhatása és fűszerezése által is tökéletes ital hideg, téli estékre.
Változatok, praktikák
A vastag gumikesztyű hasznos segédeszköz a készítésnél, ugyanis a zöld dió leve alaposan elszínezi a bőrt (éppúgy, mint a már érett dió fekete burka).
A fűszerek közül a szerecsendió és a szegfűszeg és az ánizs is passzol hozzá, narancs helyett citrom is kerülhet bele. Méz helyett cukorral is készíthető, mennyisége ízlés kérdése.
Az érlelés ideje receptenként változik, de minél hosszabb ideig ázik a zöld dió alkoholban, annál több hatóanyag lesz a kész italban, tehát legalább 20-30 napig érdemes türelemmel lenni.
A szűrés után visszamaradt zöld dióból a maradék szesz is kivonható, ha felöntjük annyi vízzel, ami ellepi, és még egy-két napig áztatjuk. Ezzel a lével hígítható utána a likőr.
Ha a zöld dióhoz friss diólevelet is adunk, még több értékes hatóanyagot fog a kész likőr tartalmazni. 30 dióhoz 3-4 nagyobb levéllel számoljunk.
Kizárólag gyógyászati felhasználásra dióesszenciát is készíthetünk. Ehhez fűszerek nélkül áztassuk a zöld diót (és esetleg leveleket) vízzel hígított tiszta szeszbe (96 fokos, gyógyszertári szesz), vagy jó minőségű (házi)pálinkába. Annyi alkoholt töltsünk a dióra, amennyi éppen ellepi. Alaposan zárjuk le és legalább 1 hónapig érleljük napon, majd szűrjük le és palackozzuk. Ebből a zöld dió kivonatból később is bármikor készíthető likőr: cukorból, vízből és ízlés szerinti fűszerekből főzzünk szirupot és öntsünk hozzá az esszenciából.
Felhasznált irodalom: Orosz Péter: Könyv a dióról