Szárazságtűrő kertek
Napjainkban a víz egyre nagyobb kincs, a vízzel való takarékoskodás a tudatos környezeti nevelés része. Az aszályos nyarak pedig egyre inkább a szárazságtűrő növények és a szárazságtűrő kertek felé terelik a figyelmet.
A szép kert víz nélkül vagy kevés vízzel azonban sok ember számára elképzelhetetlen: a hazai kerti sztereotípia (a teljesen más éghajlatú angol kertek mintájára) a smaragdzöld gyep, a pompás virágágyak és/vagy a haszonkert. Ezek viszont sok-sok köbméter vizet emésztenek, illetve emésztenének fel minden évben, amennyiben van belőle elég. Ugyanis a leggondosabb ápolás és kertfenntartás is hiába, ha nyár közepére a gyep foltokban kiég, a virágok pedig kókadoznak a vízhiánytól és a perzselő hőségtől.
Létezik viszont a kertépítészetnek egy olyan ágazata, mely kifejezetten a szárazságtűrő növényeken és egyéb víztakarékos megoldásokon alapul: ez a xeriscaping, vagyis az alacsony vízfelhasználású kertépítés. A szó maga a görög xeros=száraz, és az angol landscaping=tájépítészet szavakból jött létre több, mint 20 évvel ezelőtt, és mára több olyan ország vezető kertépítészeti irányzata lett, ahol a száraz, meleg éghajlat dominál.
A példa követendő. Hazánk ugyan nem mondható vízben kimondottan szegény országnak, a szélsőséges időjárás, a száraz nyarak azonban a legtöbb kertben komoly gondot okoznak. Bár a haszonkertek, a gyepfelületek sok vizet igényelnek, ki lehet számolni, mennyi vizet (és időt) spórolunk azzal, ha csak azokat kell rendszeresen locsolni, a kert többi területe pedig folyamatos vízellátás nélkül is pompázik!
Beth Chatto szárazságtűrő kertje Essexben: www.bethchatto.co.uk
A szárazságtűrő kert fontos eleme a talajtakaróként használt folyami kavics vagy kőzúzalék. Szerepe kettős: a köves felület azokat a természetes élőhelyeket mintázza, ahol valóban ilyen a talaj és vékony a termőréteg. A szárazságtűrő kert növényei pedig pontosan ezekről a vidékekről származnak. Egy mesterségesen kialakított szárazságtűrő kertben azonban elsődleges feladata a talaj takarása, árnyékolása. A világos kövek visszaverik a napsugarakat és árnyékolják a termőtalajt, így az sokkal kevésbé melegszik fel, ezáltal lassabban is szárad ki.
Nem kell feltétlenül az egész kertet kavicstengerré változtatni. Ha csak egy helyen, célszerűen a legnaposabb területen alakítunk ki kavicskertet, az is nagyon dekoratív tud lenni. Ha pedig egyáltalán nem vágyunk a kavics vagy kőzúzalék látványára, esetleg a gyerekek miatt nem ajánlatos a kő használata, egyéb talajtakaró anyagokkal szintén csökkenteni lehet a vízfogyasztást: a legalább 8-10cm vastag fenyőkéreg-mulcs is tökéletes talajtakaró, ráadásul a belőle kioldódó csersavnak köszönhetően a gyomok is nehezebben csíráznak ki benne.
Az alacsony vízfelhasználású kert nem egyenlő az öntözés nélküli kerttel. Időnként meg lehet és meg is kell locsolni, főleg ha heteken át nem esik csapadék. Frissen telepített vagy átültetett növények esetében pedig elengedhetetlen a locsolás a kezdeti időszakban, míg rendesen be nem gyökeresednek. Az öntözésnek is meg vannak azonban a szabályai, melyekkel a legtöbb víz hasznosul.
1. a csöpögtetés a legkifizetődőbb: a víz közvetlenül a növény tövéhez jut, a lassú vízkijuttatás miatt pedig nagyon kevés a veszteség.
2. locsolócsővel való öntözés esetén is inkább a tövekhez tartsuk a szórófejet, ne az egész ágyást permetezzük felülről.
3. kevésszer locsoljunk, de akkor sokat, hogy a víz a mélyebb rétegekbe is eljusson. Pusztán a felszín bevizezése arra "tanítja" a növényeket, hogy nem kell mélyre növeszteniük a gyökereiket víz keresése céljából, elég csak a felszín közelében. Viszont a föld felszíne szárad ki a leghamarabb, és ha a növénynek nincsenek mélyre hatoló gyökerei, a vízhiány következtében hamar elpusztul.
4. zuhanyfejű locsolóval locsoljunk. Az apró cseppek gyorsabban beszivárognak a talajba, mint a vastag vízsugár, utóbbi még a gyökerek közül is kimoshatja a talajt.
5. gyűjtsük az esővizet. Nem csak takarékos, de a növények számára is a legkedvezőbb a lágy esővíz.
A szárazságtűrő kertek növényei
A szárazságtűrő növények nagy része a sziklás, köves mediterrán hegyvidéki területekről származik. Az erős napsugárzásnak és szélnek kitett hegyoldalakon nagyon kevés a termőtalaj, így csak azok a növények maradnak meg, melyek alkalmazkodtak ehhez. Ezek a növények jellemzően vagy húsos, pozsgás levelűek, melyek nagy mennyiségű vizet képesek tárolni, ezüstös színűek, vagy szőrös levelűek, ami az erős sugárzást veri vissza a levél felszínéről. Szárazságtűrők a sziklakertiként ismert évelők, a pálmaliliom, cserjék közül levendula és a legtöbb mediterrán fűszernövény, a magasabbak közül például a kékszakáll, a barátcserje vagy a cserszömörce, örökzöldek közül pedig a borókák. Ezeken kívül is még számtalan, itthon is honos növény van, melyek kiválóan alkalmazkodtak a szárazabb körülményekhez.
