Téli színek a kertben
Ki mondta, hogy a tél szürke és unalmas? Bár az ültetés még odébb van, most lehet inspirálódni a kert téli képét illetően és szerencsére van is miből. Most derül ki, mi is van valójában a levelek alatt: amelyik növény „meztelenül” is szép, az igazi éke lesz a kertnek egész évben. A négy évszakos növények kis kertben még nagyobb jelentőséggel bírnak, hiszen kis helyen kell egész évben látványos összeállítást létrehozni.
Az örökzöldek kétségkívül változatosak, de ha zöldön, szürkéskéken és sárgásbarnán kívül mást is akarunk látni, akkor máshol kell keresgélnünk. Jó pár egyszerű lombhullató cserje létezik, melyek tavasszal és nyáron is szépek, ám igazi értékük ilyenkor, télen mutatkozik meg, mikor kevés a színes növény. Lombhullás után ugyanis előtűnnek a ragyogó piros, sárga és narancsszínű vesszők, melyek élénk színfoltot képeznek a kertben, egymás mellé telepítve őket pedig még fokozzák is egymás színhatását. Velük az örökzöldek is új szerephez jutnak: zöld lombjukkal homogén hátteret adnak, így még jobban kiemelik a színes vesszőket. A legszebb színes vesszejű növények a somok között találhatók: sárga, piros, narancs, de még fekete színű is van.
Ami a leveleket illeti, a tű- és pikkelylevelű örökzöldek között a zöld mellett találunk sárgát, szürkét, még fehéreset is. Elsősorban a tuják között fordul elő, hogy télen bronzos árnyalatúra változnak. A lomblevelű örökzöldek között is vannak sárgán, fehéren tarka levelűek, és olyanok is, melyeknél téli színváltoztatás figyelhető meg. A tarkalevelű kecskerágók télen rózsaszínes beütést kapnak, a kerti mahónia fényes sötétzöld levelei pedig napon bíborszínűek lesznek.
A zöld különböző árnyalataival is lehet játszadozni. A sárgástól a sötétzöldig elég széles a paletta.
A termésekről se feledkezzünk el. A bokron maradó sárga, piros, narancsszínű bogyók, termések nem csak a madarakat vonzzák, hanem a tekintetet is.
Végül van néhány évelő és felcserje is, melyek gazdagíthatják a kert látványát télen. A japánfű-félék az első hó lehullásáig díszítenek bronzos leveleikkel, a levendula szürkés, a bőrlevél bordó árnyalatával járul hozzá a téli képhez. A kaukázusi varjúháj szintén bordó színűre változik. A bíborszínű zsálya télen kissé kókadt, de színével így is dísze a téli kertnek.
Ezeket a növényeket olyan helyre érdemes telepíteni, ahol télen is gyönyörködhetünk bennük akár az ablakon kinézve, akár a fő közlekedési út mentén. Télen valószínűtlen, hogy huzamosabb ideig tartózkodnánk például a kert végében lévő sütögetőnél, de olyan távolabbi helyeken is lehet színfoltokat kialakítani, melyekre rálátunk az emeleti ablakokból. A színes vesszők nagy tömegben mutatnak igazán, ezért inkább csoportosan ültessük őket, mint egyedül. Főleg a távolabbi színfoltok kialakításánál fontos ez, egy-egy bokrot messziről alig lehet észrevenni.
Mint mindenben, a színek esetében is fő a mértékletesség. Ne akarjunk vadvirágos rétre emlékeztető színkavalkádot létrehozni, elvégre tél van. Elsősorban a kert, a természet az, melyen keresztül nyomon követhetjük az évszakok változását, változatosságát, hagyjuk meg a télnek is a maga jellegzetességeit.