Pár szó a vetésforgóról
A vetésforgó sokunk számára ismerős a fogalom akár már az általános iskolai környezetismeret vagy történelem órákról, de hogy pontosan mire jó és egy kiskertben hogyan valósítható meg az talán nem mindenki számára világos.
Vetésforgóról leginkább az egyéves haszonnövények esetében beszélünk. Két okból is van jelentősége. Egyrészt mivel minden növénynek meghatározott tápanyag-igénye van, ezért fejlődésük során ezeket a tápanyagokat javarészt el is használják a talajból. Másrészt az egyes növények különféle kórokozókat is vonzanak. A fertőzéseket okozó – elsősorban gomba – fajok terjedését, elszaporodását a kertben nagyban gátolja, ha a gazdanövényt évről évre máshova vetjük, vagyis vetésforgót alkalmazunk, ugyanis a gomba spórái a talajban áttelelve megfertőzik a következő évi vetést is. Érdemes tehát a hasonló igényű növényeket összevonni egy ágyásba és évről évre vándorolni velük. Így hasznosíthatjuk maximálisan a talaj tápanyagkészletét és a betegségek terjedésének is gátat szabhatunk.
Vetésforgó a gyakorlatban
A zöldségeket igényeik szerint feloszthatjuk három csoportra. A veteményes kertet pedig osszuk négy részre. Mindegyik zöldségcsoport kerüljön külön helyre, egy ágyás pedig maradjon szabadon. A következő évben mindegyik csoport kerüljön egy ágyással odébb és csak az ötödik évben térjen vissza eredeti helyére (négyéves vetésforgó). Az üresen maradt ágyásba vessünk zöldtrágyanövényt, például mustárt, melyet aztán a talaj javítása érdekében beásunk. Így az ugaron maradt ágyás, amellett, hogy pihentetjük, még fel is töltődik szervesanyaggal.
Ha a kertben kevés a hely, csak három ágyást alakítsunk ki. A zöldségcsoportok ugyanúgy vándorolnak, de négyévente kerülnek ugyanoda (hároméves vetésforgó). Ebben az esetben az egyik ágyásba ássunk bőségesen érett komposztot vagy istállótrágyát és először a leginkább tápanyagigényes növények kerüljenek oda, majd a kevésbé tápanyag-igényesek, végül a legingénytelenebb csoport jöhet. Természetesen ha bőven áll rendelkezésre szervesanyag, akkor mindhárom ágyásba tehetünk.
Ha vannak évelő zöldségféléink, fűszereink, gyógynövényeink, azok külön ágyásba kerüljenek, vagy tegyük őket a dísznövények közé, hiszen ezek évről évre ugyanott maradnak így nem kerülnek bele a vetésforgóba.
